Örömteli, amikor a lelkész nyitni tud a cigányok felé

A Károli Gáspár Református Egyetem és a Cigánymisszió együttműködésének köszönhetően ötödik alkalommal vehettek részt cigánymissziós tanulmányúton az intézmény negyedéves teológus-lelkész szakos hallgatói október 17. és 20. között. A program Hejőkeresztúron kezdődött, és Sátorlaljaújhelyen, valamint Pocsajon keresztül vezetett az út a berekfürdői országos konferenciáig.

A KRE Hittudományi Karán a hetedik teológusi félév a gyakorlatról, egyházunk különféle társadalmi szolgálataiba való bekapcsolódásról szól, melyben a Cigánymisszió 2015 óta próbál segítő kezet nyújtani. Az elmúlt évek során hagyománnyá vált, hogy a leendő lelkészek - Siba Balázs egyetemi docens kíséretében - gyülekezeteket és iskolákat látogattak meg az ország egyes részein, idén azonban nem csak terepen, hanem szolgálatunk legnagyobb éves rendezvényén is tapasztalatokat gyűjthettek, motivációkat nyerhettek hivatásukhoz.

Idei utunk első állomása a hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) volt, ahol 2000 óta nagy sikerrel alkalmazzák a Stanfordi Egyetem által kidolgozott Komplex Instrukciós Programot. Az intézmény elsők között ismerte fel hazánkban, hogy nagy érték rejlik a roma és nem roma, illetve a hátrányos és jobb helyzetben élő gyerekek közös oktatásában – az utánkövetés egyértelműen megmutatja, hogy a programban részt vevő fiatalok sokkal jobban teljesítenek a közép- és felsőoktatásban, illetve a munkaerőpiacon.

Mi a tanulmányúton egy-egy testnevelés- és környezetórát látogattunk meg – a program titka a csoportmunkában rejlik, hogy egy-egy tanóra során (a KIP-es órák a tanterv 40%-át teszik ki) a gyerekek különböző szerepekben vehetnek részt a feladatok megoldásában. Így néhány óra után mindenki megtapasztalhatja, milyen kistanárnak, vagy éppen előadónak lenni.

Amikor elindultunk az iskolából, a sátoraljaújhelyi cigánymissziós gyülekezet tagjai már vártak minket szokásos, csütörtök késő délutáni alkalmukra. Ilyenkor a közösség apraja-nagyja, több tucatnyi felnőtt és kisgyerek gyűlik össze a dél-koreai támogatással megépült imaházban, hogy az élő víz soha ki nem apadó forrásából töltekezzenek. Megindító volt látni, ahogyan kivetítés helyett a Choi Young lelkipásztor felesége régóta használt éneklapokból tanítja az óvodás-kisiskolás korosztályt, mialatt a nagyobbak elmélyülten várják az igehirdetést.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszem, hanem örök élete legyen”– olvasta a Biblia központi üzenetét János 3,16-ból Révész Simon nyugalmazott lelkipásztor. Kevés helyen hallani az evangéliumot úgy, hogy azt egy hat éves gyerek és a tízszer idősebbek is ugyanúgy megértsék – Sátoraljaújhelyen azonban ez történik. Talán ennek is köszönhető, hogy itt minden egyes alkalmon újabb és újabb székeket-padokat kell behordani, hogy legyen elég hely mindenki számára.

A gyülekezet tagjai nem csak meleg szívvel, de szeretetvendégséggel is vártak minket, a finom gulyás mellett pedig jól esett a beszélgetés: a teológusok bátran meséltek a közösségnek arról, honnan jöttek, és ugyanilyen őszintén érdeklődtek az ország „csúcsán” zajló életről. Egyikük bizonyságot is tett arról, hogyan nyilvánult meg Krisztus szeretete az életében a vad és kicsapongó iskolás évek után.

Pénteken Pocsajba látogattunk, ahol a lelki élet motorja, Simon Antal fogadott minket saját házában – a hely szűkös volt ugyan, de egyáltalán nem jelentett fennakadást, ugyanis hétről hétre még többen is összegyűlnek itt bibliaórák alkalmából. A látogatás során megismerhettük Antal és felesége, Ancsa történetét, az esztári Gyirgyó Dénes és kedvese, Timi közös életük alakulásáról mesétek, Balogh Gyuláné és Balogh Józsefné pedig megtérésükről számoltak be nekünk.

A teológusok között szintén volt egy bizonyságtevő, aki januárban testközelből tapasztalta meg Isten védelmét és útmutatását: egyike volt azon hallgatóknak, akik ugyan nem voltak jelen a tűz fellobbanásakor a hallgatók Ráday utcai kollégiumában, de visszaérve már csak annyit látott, hogy lángol az épület. A mai napig nem győz hálát adni azért, hogy társaival együtt megmenekült, és szomorú szívvel emlékezett meg arról a férfiról, aki életét veszítette a katasztrófában.

Az interakciók nem maradtak meg frontális formájukban: ebéd előtt, alatt és után, az udvaron is folytatódtak a beszélgetések, Jézusról, teológiáról, a cigányság helyzetéről. Ekkor már csak néhány óra választott el minket a berekfürdői országos konferencia kezdetétől, de a „hazaindulás” előtt még alkalmunk nyílt megtekinteni Pocsaj református templomát, Kurta Szabolcs lelkipásztor vezetésével.

A teológusok konferencián való részvétele több okból is szakítást jelentett a hagyományokkal: a hallgatók nem csak, hogy első ízben voltak jelen az eseményen, de feladatokat is kaptak. Egy külön erre az alkalomra készült füzetben kérdésekre kellett válaszolniuk tapasztalataik alapján: például keresniük kellett egy testvért, akiktől megkérdezhetik egy cigány étel receptjét, vagy egy olyat, aki megtérésének történetét osztja meg velük.

A tanulmányút és a konferencia 2-2 napja nem csak arra volt alkalmas, hogy a hallgatók közelebbről is megismerkedjenek a cigánysággal, de elgondolkozhattak azon is, hogy nekik hol a helyük a roma közösségekben végzett szolgálatban.

„Fenntartásokkal és előítéletekkel érkeztem erre az útra, de a hívő testvérek között ezek szinte teljesen megszűntek” – fogalmazott egyikük. „A személyes beszélgetések sokat segítettek, a dicsőítést különösen élveztem, hiszen érezni lehetett, hogy szívből jön. Úgy gondolom, jó, ha egy lelkész tud nyitni a cigányság felé” – tette hozzá.

„Nagyon tanulságos volt számomra az elmúlt néhány nap” – folytatta egyik társa. „Hálásak lehetünk azért, hogy megismerhetik Krisztust, és hogyan formálja át az emberek életét. Jézustól kapott feladat, hogy ott végezzük a missziót, ahol vagyunk, az egyház pedig nagyon sok segítséget tud nyújtani az etnikai különbségek kiegyenlítődésében” – mondta.

Noha még a jövő jótékony homályába burkolózik, hogy a tanulmányúton részt vevők hol kezdhetik meg szolgálatukat két-két és fél év múlva, örömteli, hogy sokuk számára nem lesz kérdés, hogy a cigány közösségekkel együtt építsék Isten országát. Ha a Cigánymisszió néhány téglával hozzá tudott járulni ehhez, már megérte.

Szöveg és fotók: Dezső Attila