A fájdalom és az öröm egyaránt Jézushoz vezet - Elmélkedés Advent első vasárnapján

2020. november 29. - Advent első vasárnapja.

„Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál. Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézsaiás 55: 6-11)

Kedves Testvéreim!

Több, mint 15 évvel ezelőtt ott ültem a templomban advent első vasárnapján és a lelkész elkezdte a prédikációt és azt mondta: Boldog új évet kívánok mindenkinek! A templomlátogató közösség felhördült és talán azon tanakodott – köztük én is - hogy vajon mi baja van a lelkésznek, vagy, hogy biztos elnézte a dátumot.

De nem tévedett. Nagyon is jól mondta, úgyhogy én is ezt mondom most: Boldog új évet kívánok mindenkinek! Mert most értünk az egyházi év végére, és advent első vasárnapjával elkezdünk egy újat. És mivel is kezdődhetne egy új év, mint azzal, hogy megállunk és visszatekintünk. Olyan ez a négy hét, amely időt enged arra, hogy megnézd: mi történt veled és benned az elmúlt egy év alatt.

Azt hiszem mindenki számára nagyon tanulságos idők vannak mögöttünk. Mert tavaly advent első vasárnapján nem gondoltuk, hogy most így kezdjük meg adventi utunkat, akkor még nem gondoltuk, hogy szájmaszkkal és fertőtlenítővel találkozunk mindenhol, ahová csak megyünk. Egy évvel ezelőtt nem gondoltuk, hogy sokan meghalnak egyismeretlen vírusban. Sokan nem gondoltuk, hogy egy-egy rokonunk vagy barátunk, ismerősünk is a rejtélyes kór áldozata lesz.

Valljuk meg őszintén, amíg nincs baj, addig a visszatekintés egyszerű, de amikor küzdelmes, amikor fáj, akkor ez nem egyszerű. Egyedül nem.

Mire is jó ez az előttünk álló négy hét? Arra, hogy különböző oldalról nézzük meg az életünket. És a cél az, hogy a végére Isten szemén keresztül tudjuk szemlélni magunkat, történéseinket, egész valónkat, hogy aztán újult örömmel tudjunk örvendezni a megszületett Megváltónknak.

Milyen jó és rossz dolog történt veled az elmúlt egy évben?

Valaki azt mondja: Isten ott van vele mindig és ő nyugodt, de ez az ember is kap nehézségeket, küzdelmeket. Ez az ember is él át fájdalmat. Ővele is történnek rossz dolgok, de kapaszkodik Istenbe.

Van, aki csak a nehézséget képes látni, és a jót kevésbé, neki érdemes azt meglátnia, hogy a küzdelmeiben nincs egyedül. Mert a nehézségeink közepette sokszor nem tudunk felnézni, pedig ez az, ami segíthet, hogy meglássuk a felénk nyújtott segítő kezet.

Mert fontos látnunk, hogy a nehézség, a küzdelem, a fájdalom és az öröm, a békesség összefüggnek egymással. Mindkettő Jézushoz vezet.

Tekints vissza az életedre. Nézd meg. Vizsgáld meg, mint egy követ, amit a patakban talál az ember. Forgasd a kezedben, nézd meg milyen karcolások, törések vannak rajta, de nézd meg szép formáját is. Ez a kavics a te életed, amit Isten oly sokszor már a kezébe vett és megnézett. Megnézte a sebeidet és megnézte az örömeidet is.

Tedd most meg te is. Nézz az életedre. Mi volt benne nehéz, küzdelmes és fájdalmas, ami az elmúlt egy évben veled történt? Keress legalább hármat! Ha ezeket megtaláltad, akkor vizsgáld meg őket. Mit éreztél, mit tettél, kihez fordultál? Honnan jött a segítő, a segítség? Ha mindezt megnézted, akkor adj hálát Istennek.

Nézd meg örömeidet is! Keress szintén hármat! Ugye milyen jó újra átélni! ugye milyen jó ismét belehelyezkedni! És nézd csak meg, ezekben is ott volt, veled volt Istenünk, az Úr. Nem marad most sem más, mint, hogy adj hálát örömeidért.

Korábban azt mondtam, hogy az örömünk és a nehézségünk összefügg. Ha az előzőekre gondolsz, akkor akár nehézség, akár öröm ér, mindkettő végén is csak Istenhez jutsz. És bármi is legyen az életedben, egyedül Ő az, akinek hálát adhatsz, egyedül Ő az, aki megvigasztal és örömet is ad.

Az advent ideje a megtérésről, a bűnvallásról, a megújulásról, az újra és újra Istenre való rácsodálkozásról szól. És emlékezzünk, mi egy kavics vagyunk az Ő kezében, amit formál. Azért formál, hogy egyre szebbek és ragyogóbbak legyünk az Ő kezében és szemében. Ehhez kell az önvizsgálat és az alázat. Ezeket kell elkérnünk tőle.

Ha mindezek megvannak, akkor, mint a felolvasott igében, Isten szava áldásként jár közöttünk, és gyümölcsöt teremve kerül vissza hozzá. Akkor a karácsony nemcsak Krisztus születését jelentheti a számomra, hanem az én újjászületésemet is Őbenne.

Az adventre az is szoktuk mondani az eljövetel mellett, hogy várakozás. Várok arra, hogy megszülessen bennem a Krisztus. Várok arra, hogy megérkezzen és várok arra is, hogy én is oda tudjak érni az Ő születésére és együtt tudjak örvendezni a bölcsekkel, a pásztorokkal, Máriával és Józseffel és az angyali seregekkel.

Amikor az ember várakozik és az találkozás ideje egyre közelebb van, az ember egyre izgatottabb lesz. Azaz egy találkozásra fel kell készülni. Készen kell állni.

Ahhoz, hogy láthassunk, meg kellett bennünket szelídítenie Krisztusnak. Ahhoz, hogy valóban átéljük Krisztus földre jövetelét, ahhoz ünneplőbe kell öltöztetnünk a szívünket. Ahhoz, hogy jól lássunk, hogy a szívünkkel lássunk, szükséges a szertartás, szükséges az ünnepre való készülés, a belső lelki út, amely a jászolhoz vezet, és ami elvezet a keresztig, a feltámadásig, a megváltásig és az örök éltre. Boldog új évet kívánok mindenkinek! Ámen.

Arany-Michels Richárd Tibor

A szerző lelkipásztor, a Jánoshalmai Református Missziói Egyházközség vezetője

Fotó: Unsplash